15. Fejezet. A patak

2010 április 13. | Szerző: |

(Ivon szeretője, Béluci természetesen a következő koncertre sem ért rá.) Jött az újabb meghívás:
–     Van kedved Katona Klári koncertre jönni velem?
–     (Meg hát!) De még mennyire! – De Miklós még mindig nem sejtette, hogy ezeket a koncertjegyeket nem is neki vették.
Kedvelték mindketten az énekesnőt, így nagy élvezettel hallgatták a mély érzésű, örökifjú előadónő tartalmas koncertjét a kongresszusi központban. (Ivon valószínűleg lassan már kezdett rájönni, hogy Bélucival rossz lóra tett, – akiről később kiderült, hogy félre is kefélt. Kezdte érezni, hogy Nyilas természete összekeveri a szexet a szerelemmel, és nem veszi észre, hogy egy megbízható, intelligens társ sokkal fontosabb, mint egy futó kaland.)
Ezen a koncerten is (akárcsak Presserén) Ivon meglepően érzelmes volt: odabújt Miklóshoz, egymást átölelve, néha csókolózva hallgatták az énekesnőt.
Miklós úgy érezte végre kölcsönösen megszerették egymást, – s ezúttal nem állt messze a valóságtól. Ivon ugyanis később bevallotta, akkor dobbant meg először a szíve Miklóssal kapcsolatban.  Sőt, talán ez volt az a pillanat, amikor eldöntötte: elege van Csapodár Bélából, aki időnként feltűnik, megkeféli, aztán eltűnik, és soha nincs sehol, amikor éppen szüksége lenne rá. Inkább átnyergel erre a másik faszira, – aki ugyan 16 évvel idősebb, de legalább mindig kéznél van, – és bele van esve, mint mogyoró a tejcsokoládéba.
Ivon elhatározását tett követte, és bejelentkezett Miklóshoz vacsorára. A férfi gyertyafényes vacsorával várta, ragulevest készített (amit még soha életében, de ez volt a lány rendelése). A nő el volt varázsolva, így hát széttette szép, nagy fehér combjait, és Miklós kinyalhatta rózsaszín punciját. Miután végre egy jót keféltek, a lány elhatározta, átköltözik hozzá, mert rákospalotai házában már régóta nagyon egyedül érezte magát.
Egyre többet aludt Miklósnál, aki úgy érezte, végre beért több hónapos küzdelme a lányért. De lehet, hogy a nő csak egyszerűen kényelmesebbnek találta Miklós házát, ahol majd párja minden este gyertyafényes vacsorával várja…
Ivon azonban továbbra is az az öntörvényű, szingli-mentalitású, Nyilas nő maradt, aki eddig is volt, és nem nagyon engedett beleszólni érdekszférájába. Hiszen saját háza volt, két külföldi cégnél is dolgozott, olyan fizetéssel, hogy Miklósnak kisebbségi érzése támadt mellette, mert az ő vállalkozói jövedelme meg sem közelítette azt. Vezető beosztás, céges autó, -mobil – teljes anyagi függetlenség. Főnökein kívül nem függött tulajdonképpen senkitől, s legfőképpen nem akart egy férfitől. Egy ilyen szingli nőnek férfira csak a szex miatt van szüksége.
A Nyilas mentalitásból rá talán legjellemzőbb a korlátlan szabadság iránti igénye volt. „Szabad madár” életstílusáról rögtön az elején elmesélt egy példabeszédet Miklósnak: „Egy favágó annyira megszerette az erdőn keresztülcsobogó hűs patakot, hogy azt akarta csak az övé legyen. Ezért gátat épített az erdő szélén, hogy a patak ne folyhasson tovább. Egy idő után szép nagy tó lett a felduzzasztott patakból, de nem sokáig bírta a bezártságot. Amikor már hatalmas méretűvé dagadt, a víz átszakította a gátat, és zúgva, rombolva tört utat magának az ismeretlen szabadság felé…”
Miklós értett a szóból: igyekezett tehát nem korlátozni szerelmét, de azt akkor nem tudta még, hogy a határtalan szabadságvágy a szexre is vonatkozik…
Ivon régóta társastáncra járt, s ezt a jó szokását most sem akarta megváltoztatni, s minden csütörtökön táncikálni járt, volt vőlegényével különböző szórakozóhelyekre. Miki is tudott és szeretett táncolni, de a lánynak az először eszébe sem jutott, hogy őt is hívja. Egyszer a férfi rátukmálta magát, hogy ő is elmegy vele táncolni, de a sok fiatal kérő között olyan kellemetlenül érezte magát, hogy letett erről a „szórakozásról”. Így viszont minden csütörtökön otthon rágta a kefét egyedül, miközben párja valamelyik szórakozóhelyen csábította a férfiakat. Ivon általában éjjel jött csak haza, Miki pedig a féltékenységtől addig nem nagyon tudott elaludni. Mikor hazaért, néha szexszel jutalmazta párját, és pucsított neki kutyapózban. A férfi valahogy úgy érezte magát, mint Zsanival a vége felé. Mi lesz ebből, ha ezzel a lánnyal már az elején ott tart, mint előző szerelmével a végén?
Ivon később, – talán, hogy bizonyítsa szerelmét, – egyre ritkábban járt társastáncra, de annyira szeretett táncolni, hogy a nélkül nem tudott élni.  Ezért beiratkozott egy hastánctanfolyamra, melyet egyre magasabb színvonalon művelt. Később már tanította is ezt a keleti táncot, és néha Miklós legnagyobb örömére, otthon, a nappaliban is előadott egy kis erotikus orientál táncot, mely  mindkettőjük vérét felkorbácsolta.
Egyre jobban összemelegedtek, jött a karácsony, melyet már együtt ünnepeltek, és nagyon szép leveleket írt a lánynak:
„Nagyon szeretem gyönyörű testedet: szép hosszú bársonyos hajad, Lolitás illatod, zöld macskaszemeid, alabástrom nyakad csókolnivaló hajlatát. Megsimogatnám széles vállaid, meleg ölelő karjaid, kerek harapdálnivaló kebleid. Vágyom rá, hogy érezzem darázsderekad, gyönyörű feneked, melyhez gyönyör hozzábújni, és amelytől nem lehet elszakadni. Szívesen érezném amint tested minden lélegzetvétellel közelebb kerül az enyémhez, és szíved az enyémmel dobban. Érezni szeretném befogadó forró, nedves öled és hosszú izmos átkaroló combjaid…”
Aztán Miklós elvakult szerelmében verseket kezdett írni:
Olyan drága vagy
Mikor megérkezel,
Otthont varázsolsz a házból,
Pezsgő életet hozol, illataid betöltik a lakást
Olyan drága vagy
Mikor szeretsz,
Mikor beszélgetsz velem,
és énekelsz nekem
Olyan drága vagy
Mikor táncolsz velem,
S fölteszed a lábad a székemre,
És mosolyogsz rám
Olyan drága vagy
Mikor hozzám bújsz és átölelsz,
Egész tested érzem,
És összefonódva együttébredünk
Olyan drága vagy
Mikor nem vagy velem,
Emlékeiddel tele a lakás,
S illatod itt marad nekem
Olyan drága vagy.
Minden perc ünnep veled,
Nagyon drága vagy nekem,
S kívánom, hogy sokáig így legyen.

Ehhez Rád van szükségem gyönyörű cicamúzsám.

Álmaim asszonyának
Szépséges, gömbölyű feneke van,
Darázsdereka, kerek kis keblei,
Édes, ovális madonna arca,
Telt, hosszú gyönyörűséges combjai.

Álmaim asszonya
Mindig kedves és megértő,
Édes, drága, búgó hangja van,
Énvelem együtt ébred ő,
S vállig omlik fényes, szép haja.

Álmaim asszonya
Szerelmem gyönyörű temploma,
Hol szerelmes lelkem ténfereg.
S mikor hozzám bújik tompora,
Testem is elolvad, élveteg.

Álmaim asszonya
Nagyon szereti a természetet,
Túrabakancs a lábán, vállán a hátizsák,
S a havon meglepődve nézeget:
Mackó és Cica összebújik a hegy hátán.

Álmaim asszonya
Eltalált engem egy mézes nyíllal,
De már gyönyörrel gyógyítja sebemet,
S ha szép szerelemével vígasztal,
Magas csillagokba repít engemet.

Álmaim asszonyát
Ivonnak hívják – nagyon drága e név nekem,
Mellette Ádámnak érzem magam,
És minden percem gyönyörűséges kéj vele,
Ha velem van álmaim asszonya.

A szilvesztert is együtt töltötték, Miklós egyik felvidéki barátjánál, Józsinál, akivel az egyetemi koleszban csajoztak. Jól érezték magukat, ettek, ittak, táncoltak hajnalig. Úgy érezte nagyon szép, harmonikus hétvégét töltöttek együtt, ezért egy kicsit szomorú volt, mikor hazatérve, Ivon azt mondta, egy kis dolga van otthon, (?) s pár napot rákospalotai házában töltött.

Már két hónapja laktak együtt, s Miklós kezdett egészen boldog lenni a lánnyal. De ekkor jött a feketeleves: Ivon egyik nap megkérte, váltsa ki legutóbbi fényképeit a fotóboltban. A férfiban természetesen volt annyi kíváncsiság, hogy belepillantott az elkészült papírképekbe. Bár ne tette volna. A szilveszteri szerelmes képek után következő fotókon Ivon és Béluci pózolt meztelenül, és festegette egymást. A képeken ott volt a dátum is: 01.02.! Tehát azon a januári napon készültek, amikor a szerelmesen együtt töltött felvidéki szilveszterről hazatérve, Ivonnak valami fontos dolga akadt, és pár napra átment Rákospalotára…
Miklós ismét teljesen maga alatt volt: már jó ideje együtt volt a lánnyal, azt hitte, kölcsönösen szeretik egymást, és ehhez a hűség is hozzátartozik. Tévedett. A lány közben összekötötte a kellemest a hasznossal és előző barátjával is kefélt.
„Akkor higgy egy nőnek, ha ló legel a sírján” – jutott eszébe ismét a mondás.
Amikor a nő felhívta, elhozta e a képeket, Ivon megérezhette a hangján, hogy valami nem stimmel, mert megkérdezte mi a baj. Aztán még neki állt feljebb:
Minek nézed meg más képeit?
Végül is, min csodálkozik, a lány előre megmondta: ő a korlátlan szabadság híve. De azt nem gondolta, hogy ebbe a szex is beletartozik. Miklós egyszerűen nem tudta mit csináljon. Ha megbocsát neki, – a lány legközelebb is megteszi, és azt hiszi, ezek után bármit. Ha szakít vele, azzal magát fosztja meg a szeretett nő ölétől. Nem tudott mit csinálni, őrülten szerelmes volt a lányba. Ez volt a második pont, amikor szakítani kellett volna vele. Amikor délután találkoztak, már felkészülve magyarázkodott:
Hidd el, nem történt semmi, csak elbúcsúztunk egymástól.
– Meztelenül?
– Csak felül nem volt rajtunk ruha, hogy ki tudjuk egymást festeni. Befejeztük. Veled akarok lenni!
Mit lehetett erre mondani. El akarta hinni. A lány tovább magyarázkodott:
Sokáig nem tudtam kettőtök között választani. De most már döntöttem. Veled akarok élni. A tiéd vagyok.
Ha akart, nagyon szépen tudott beszélni. Miklós kínjában már arra is gondolt, lehet, hogy a lány direkt azt akarta, hogy megtudja, és szándékosan küldte őt a képekért.

Másnap Szegedre mentek, Ivon szüleihez. Amikor beszálltak a kocsiba, Miklósnak ismét eszébe jutottak a képek, és feltette a beugratós kérdést:
Miért feküdtél le vele?
A lány mintha csak erre várt volna, dühösen válaszolt:
Hogy valaki jól megkeféljen!
Miklósnak felment a vérnyomása. Lassított, és arra gondolt, hogy most azonnal  kiszáll a lány kocsijából, – menjen, ahova akar. Aztán rögtön jött a második gondolat: – egész hétvégén megint egyedül és padlón lesz, aztán majd hívogatja a csajt, és kibékülnek, – ennek sincs sok értelme. Maradt inkább porig alázva, a kocsiban.
Ugyanakkor a lány besétált a csapdába. Először még azt állította, nem feküdtek le, csak festegették egymást, – most mégis bevallotta, hogy félrekefélt…
Pedig ez volt a harmadik alkalom, amikor azonnal be kellett volna fejeznie. Ha valaki szándékosan így megalázza, azzal nincs értelme tovább.
Ráadásul volt valami abban, amit a lány kegyetlenül az arcába vágott: soha még ennyiszer nem mondott csütörtököt, mint pont vele, legnagyobb szerelmével. Időnként nagyon jót szexeltek, aztán hetekig csak erőlködés. Rengeteget emésztette magát, aztán később rájött, hogy ennek a gyakori kudarcnak nemcsak ő az oka. Egyrészt imádta a nőt, és egy istennőt ugye nem könnyű megbaszni. Ezt a problémát közösen derítették ki, mert a lány is úgy érezte: túlságosan imádja és tiszteli ahhoz, hogy rendesen megtossza! Ezért legközelebb mikor dugtak, a nő a következőkkel próbálta ösztökélni a férfit:
Keféld szét a seggem, a tiéd vagyok! – Basszál meg mint egy bárcás kurvát!
Ivon egyébként imádta, ha lóállásban jól széthúzta farpofáit és nemcsak a bukszáját dugta meg, hanem seggbe is kúrta. Gyakran könyörgött a seggbedugásért:
Kínáld meg a popsim is!
Ilyenkor mindig nagyokat élvezett. A nő egyszer elmondta, igazából két hapsiról fantáziál, akikkel egyszerre szerette volna, szendvicspozícióban, hogy mindkét lyukában legyen egy farok, mint a pornófilmekben. (Lehet, hogy túl finom volt vele, pedig nagyon durván kellett volna meghágni, mint egy állat?)
Néha valóban segítettek szex közben az ordenáré szavak is, de Miklós tudta, nem ez az alapvető probléma. A legnagyobb baj az volt, hogy mindig úgy érezte, a nő nem szereti eléggé! Az elején csak kényszerből volt vele, később pedig a férfi már annyira elvesztette a lány mellett az önbizalmát, hogy gyakran nem volt elég kemény ahhoz, hogy rendesen megdugja. Egy szerelmes nő ilyenkor segít a párjának, mindenféle praktikákat bevet, de Ivon – ha néhány perc alatt nem jött össze, – hátat fordított és elaludt. Sokszor pedig olyan negatív megjegyzéseket is tett, melyek hosszú időre meghatározták a férfi hangulatát. Miklós már kezdett komolyan kételkedni férfiasságában, – de közben Zsanival is beszélt, aki megerősítette, hogy azelőtt vele, soha nem volt ilyen probléma.
De lehet, hogy Karinthynak is van valami igaza: – „50 év alatt a szex unalmas. Mert mindig sikerül!”
Hogy szerelmét megtartsa, kénytelen volt gyógyszerhez folyamodni. Kipróbálta a kék tablettát, s mivel úgy gondolta, főleg lelkileg van rá szüksége,  először egy negyeddel, mely már fél óra múlva nagyszerű eredményt hozott. Nem is mindig volt szüksége rá, de Ivonnak többnyire hétvégén, reggel volt kedve a szexhez, így ha úgy érezte szükség lesz rá, hajnalban bevett egy negyed tablettát.
Egyik haverja már régóta mesélte, hogy párjával vettek egy vibrátort, és milyen jól elszórakoznak vele. Megbeszélte Ivonnal, akinek nem volt kifogása ellene, így Miki másnap rögtön betért egy szexshopba. Majd elájult, mik voltak ott: mindenféle vörös, erotikus fehérneműk, szado-mazo bőrcuccok, korbács, gumipunci, guminő, kettős bráner leszbikusoknak, és a legváltozatosabb kínálat vibrátorokból: kék, vörös, rózsaszín, kőkemény, meg puha zselés, kicsi, közepes, meg hatalmas.
Miközben válogatott, az eladó csávó kiselőadást tartott: az elektromos vibrátort állítólag az 1880-as években találták fel orvosok, akik ilyen módszerrel kezelték a “hisztériás” betegeket. Egy felmérés szerint állítólag a nők 46%-a rendelkezik vibrátorral. Értékesítése sok amerikai államban tiltott. Texasban például, a szexuális segédeszközök árusítása illegális, ugyanakkor számos boltban beszerezhető, amennyiben a vevő aláír egy nyilatkozatot, miszerint csak oktatási célokra használja…
Végül kikötött egy közepes méretűnél, mely hasonlított az övére. Aznap ki is próbálták, de Ivon szerint egy kicsit túl kemény volt. Na, most már az is baj?
Amikor valamilyen szokatlan vagy rendkívüli helyzetben kívánta meg a lányt, és jött rá a gerjedelem, természetesen nem volt szükség semmire. Ivonék szegedi nyaralójának teraszára ott jártukban egyik reggel kiment a lány levegőzni, meztelenül. Éppen kinézett az erkélyen, amikor Miklós nagy fehér  segge mögé lopakodott, és hátulról becsempészte a lompost. Szerencsére a környéken akkor éppen nem nagyon voltak, így valószínűleg nem sokan figyeltek fel az erkélyjelenetre, ahogy üzekedtek anyaszült meztelenül a teraszon.
Ugyanilyen ajzó hatással volt rájuk a természet lágy öle: Miki nem sokáig bírt magával, amikor meglátta a lányt a kertben hason fekve, meztelenül napozni. A kapitális nagy, fehér segg a zöld füvön ősemberi ösztönöket indított be nála, ráfeküdt Ivonra, majd nemsokára a szokásos kutyapózban keféltek.
Máskor hegyvidéki kirándulásuk során lepihentek egy tisztáson, ahol az őszi napsütés melegétől elkezdett vetkőzni a lány. Először csak a blúzát vette le, majd a melltartót, a nadrágot és a tangát már Miklós rángatta le róla, és üzekedésük hangja még a madárcsicsergést is túlszárnyalta.
Ivon annyira imádta a meztelenkedést, hogy állandóan nudista strandra kellett vele menni.
Azt mondta, utálja, hogy a fürdőruha szorítja, – valójában úgy érezte, meztelenül karcsúbb, s ebben volt is valami. Ilyenkor kivirult, s az adriai nudikempingben egy szál punciban imádott teniszezni, röplabdázni, tollasozni. Miklósnak ez az ugra-bugra egy picit nehezebben ment lingó-lengő fasszal. Valamikor régen járt már nudistrandon, de most szerelme kedvéért kénytelen volt gyorsan hozzászokni. Csak a barátkozni vágyó melegek, perverzek és exhibicionisták zavarták egy kicsit. Az omszki tó nudi részén a vízbe vezető lépcsőnél állt mindig egy öreg exhibi, aki fényesre olajozott, fekete faszát mutogatta, és a vízbe mellette kellett elmenni. Máskor a közelükben letelepedő meleg párok társalgásait volt kénytelen hallgatni. A langyi párok aktív (férfit játszó) és passzív (női, befogadó) tagjai közötti civódásokból kiderült, időnként váltanak, ki keféli a másikat. A szex végül is mindenkinek magánügye, ki guminővel, ki ugyanolyan neművel, vagy kecskével csinálja…
Az adriai nudista strandon mindig különös érzés fogta el, amikor a legkülönfélébb emberi testeket látta: a tökéletesen kidolgozott izomzatú, macsó atlétát, a lógó hasú dagadtat, a modellalkatú, szép, nagymellű bombázót, a gyermeket váró pocis kismamát, a lógó mellű ráncos öregasszonyt. Egyrészt láthatta, milyen sokféle emberi test van, – nemcsak a reklámokban szereplő tökéletes emberek, – melyek mindkét nemben frusztrációt idéznek elő, – másrészt mégis mindegyik esendő, értékes, szeretetre méltó ember, aki nem fél megmutatni magát, hibáival, értékeivel együtt, bárhogy is néz ki: – Ecce Homo.
Ivon mesélte, hogy régebben a nudista strandon ismerkedett meg egy sráccal, akivel szimpatikusak lettek egymásnak, – nem volt mit takargatniuk egymás elől, gondolta ezek után nem érheti meglepetés. És mégis. Két hete hogy megismerkedtek – de még nem feküdtek le egymással – amikor a srác meghívta szüleihez Erdélybe. Jól érezte magát székelyföldön, barátja szülei azt se tudták, hogyan tegyenek kedvére. Eljött az éjszaka, együtt aludtak a “tiszta szobában”, de nem történt semmi. Másnap reggel mindketten eléggé zavarban voltak, amikor a srác megszólalt:
Ne haragudj, de nem indulnak be rád a hormonjaim…
Ivon nem értette az egészet, – nem nagyestélyiben ismerkedtek meg, ahol esetleg zsákbamacskát kaphat, hanem a nudi strandon…

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!