14. Fejezet. A szingli

2010 április 13. | Szerző: kispapa51 |

Ivon 34/180/80
Amikor a neten ráakadt a lányra, annyira imponáló volt minden amit látott, – az adatai, a fényképe, – egy diplomás, kedves, ovális arcú, szomorúszemű, hosszú barnahajú lány – hogy azonnal írt neki, ő pedig meglepően gyorsan megadta a telefonszámát. Azonnal felhívta, de a munkahelyén éppen nagyon elfoglalt volt, azt ígérte, később visszahívja.
Estefelé csörgött a mobilja. Meglepődött vékony, de nagyon kedves hangján, közvetlen stílusán, és azon, hogy már első alkalommal majdnem fél órát beszélgetett vele (később kiderült – céges volt a mobil). Igaz, Miklós nagyon értett hozzá, hogy lenyűgözött, érdeklődő hallgató legyen, és a lány szeretett beszélni. Szívesen hallgatta érdekes, kellemes, nőies hangját. A beszélgetés végén a lány megkérdezte:
– Hol találkozzunk?
– Ahol Te szeretnéd!
Annyi nővel találkozott már, úgy érezte valamennyire ért a nyelvükön. (Majd csak 2 év után jönnek a problémák…) Ivon javasolt egy teázót, a „Vörös Oroszlánt”. Miklósnak fogalma sem volt, milyen hely, de illedelmesen helyeselt a telefonba.
Természetesen mint mindig, most is elkésett. Valahogy soha nem tudta pontosan kiszámítani a megbeszélt időpontot. Általában 10-15 perccel később ért mindenhova, de olyan is előfordult, hogy jóval előbb. Ilyenkor meg azt gondolta, még rengeteg ideje van, elkóricált, és azért késett el.
A megbeszélt időpontban azért felhívta a lányt, és nagy dugóra hivatkozott. Negyed órát késett. Nem volt egy jó indítás. A lányon látszott, megvan a véleménye. Ugyanakkor az is lerítt róla, kicsit csalódott: idősebb a férfi, mint amire számított. (Később kiderült, fogalma sem volt, milyen korú férfival találkozik.)
Pedig egy gyönyörű nő várta a teázó egyik emeleti asztalánál, akibe első pillantásra beleszeretett! Szép, ovális, madonna arcát hosszú, hullámos, vállig érő, gesztenyebarna hajzuhatag keretezte. Mély tüzű, zöld boszorkányos szemeivel áthatóan tanulmányozta Miklóst. Amikor felállt, megdöbbent: olyan széles, nagy csípője volt a lánynak, melyet mindig is imádott, s karcsú felsőteste alapján, nem is feltételezett. Mintha derék felett egy gracilis hercegnőt, csípőtől lefelé pedig egy nagyseggű parasztasszony testét gyúrták volna egybe… Pont ilyen volt a kedvence.
Beszélgettek egy negyed órát, de Miklós szinte meg se tudta inni a teáját, a lány már el akart köszönni. (Hónapokkal később derült ki, – a randi előtti napon Ivon behapsizott, találkozott Bélával, akibe beleesett, és – ahogy mondta – csak az illem kedvéért jött el a randira.)
Gyorsan fizetett, és elkísérte a lányt, hófehér Opeljáig. Amikor kifelé indultak, ismét meglepődött milyen magas. Előreengedte, hogy megcsodálhassa szokatlanul széles csípőjét, és kapitális, dugnivaló nagy seggét. A szokásos sztereotip szöveggel váltak el, – hogy majd hívják egymást, de Miklós érezte, nincsenek szinkronban. Vele ellentétben nem tett a lányra mély benyomást. Pedig a legtöbb randinál tetszett a nőknek, és ő dönthette el, hogyan tovább. Most, amikor azonnal belebolondult ebbe a nőbe, fordított volt a helyzet. Érezte, hogy el van veszve.
A lány végül is nem mondott nemet, csak annyit, hogy hívja majd fel. Gondolta, hadd érjen egy kicsit a dolog, három nap múlva hívta, de nem tudtak megbeszélni újabb randi időpontot. Ismét az volt a vége, hogy még beszéljenek. És ez így ment heteken keresztül, de nem adta fel. Időnként bombázta telefonjaival. Ivon ilyenkor mindig nagyon kedves, diplomatikus volt, de elodázta a döntést. Miklós nem akart lemondani a nőről, meg akarta szerezni ezt a kapitális nagy segget, de a lány egyénisége, hangja és nőiessége is mágnesként vonzotta.
Előfordult, hogy a lány éppen lihegett mikor hívta, – lehet, hogy szex közben zavartam meg? Azt mondta éppen hegyet mászik…Mindig szépen elmesélte, éppen merre jár, és csak azért merte tovább is hívogatni, mert soha nem volt elutasító, mindig nagyon kedvesen elbeszélgetett vele. Igaz, Miklós újabb randevúra való invitációját mindig valamilyen indokkal elhárította, és azzal zárult a beszélgetés:
– Hívj fel a jövő héten, most még nem tudom, mikor érek rá.
Ez így ment, majd 3 hónapon át. Már éppen kezdte feladni, amikor „lassú víz” technikáját váratlanul siker koronázta. A lány valamilyen filmet említett, amit meg szeretne nézni, így rögtön megragadta az alkalmat, és meghívta moziba. Majd a sötétben bevetünk mindent…
Az egyik plázába beszélték meg a randit, azt mondta, odajár aerobicra. Ez volt az az alkalom, amikor kivételesen negyed órával előbb érkezett, nem akarta ugyanazt a hibát elkövetni, mint az első randinál. Gondolta elébe sétál a fitness teremig, és leült a váróban. Ivon nemsokára megjelent, de még fitness cicanadrágban. Na, akkor lepődött meg egy kicsit, mert a kapitális fenékhez, kapitális combok is tartoztak. No nem baj. A lány is meglepődött, hogy a késő ürge ilyen korán itt van…
A moziban ismét nagyon hűvösen viselkedett. A film alatt megfogta a kezét, megsimogatta, de a lány nem is reagált rá. Arra már nem is mert gondolni, hogy átölelje. A film végére viszont, – hogy lássa, meg van sértődve – Miklós viselkedett meglehetősen hűvösen. – Ami nem megy, ne erőltessük…
A taktika úgy tűnt bevált, mert következő telefonbeszélgetéskor már ő ajánlotta fel:
– Nincs kedved a Presser koncertre eljönni?
– Dehogynem! – mondta kitörő örömmel, és madarat lehetett volna vele fogatni.
Most meg a lány késett el. – Nem egyszerű ez a nő! Pedig a koncert előtt, már negyed órával – ahogy illik – szépen kiöltözve, zakóban ott várakozott az Erkel színház előtt. Jött mindenki, csak Ivon nem. Már becsöngettek. Sehol a csaj. 20 perce ment már a koncert, mire megérkezett. Valamit mondott, – hogy festegetett, és elnézte az időt. –  Miért, festő?
(Nos, a magyarázat csak jóval később derült ki: Béla – akivel az első randi előtti napon jött össze – bemondta az unalmast, ezért hívta Miklóst a koncertre – ha ló nincs…Amikor nagyon padlón szokott lenni lelkileg, akkor szokott kézimunkázni, festegetni, üveget, poharakat, egyebeket…)
Nagyon csinos volt a fekete hosszú szoknyában, fátyolszerű blúzban. – Van ízlése a nőnek! A koncerten a későknek már csak a lépcsőn volt hely. Miklós igyekezett tartózkodóan viselkedni, de meglepő módon a lány hozzábújt. Átölelte, és boldogan érezte a nő forró testét.
Koncert után beültek egy sörözőbe, ahol Ivon elmesélte, hogy egy amerikai cégnél ingatlan-fenntartási igazgató, és egy német cégnél is dolgozik másodállásban, így nagyon stresszes a munkája. Miklós közben átölelte a túlhajszolt nőt, és megdicsérte milyen kemény, izmos combja van. Úgy érezte valami elkezdődött közöttük.
(De Ivon akkor még reménykedett Bélában, – aki természetesen később még előkerül, – és Miklós még nem tudta, hogy a szamár szerepe az övé.
Következő alkalommal ismét a lány állt elő egy programmal:
 –  Nincs kedved este eljönni egy kávézóba, egy galéria megnyitására?
Természetesen nagyon örült, és éreztette a lánnyal, hogy bármikor számíthat rá.
– Te, ki ez a jóképű hapsi? – kérdezte Ivontól egyik barátnője a galéria megnyitón.
–   Csak egy barátom – mondta Ivon, aki ekkor jött rá, hogy Miklós nem is olyan rossz pasi.
Aztán meglepő fordulat: búcsúzkodtak a lány kocsijában, de Miklós nem mert semmit kezdeményezni, – tudta, hogy az adu ász ennek a nőnek a kezében van. A lány beszélgetés közben, egyszer csak megfogta a férfi kezét, és betette a blúza alá, a mellére. Miklós a meglepetéstől megszólalni sem tudott. Ismét eszébe jutott Cousteau kapitány szentenciája. A férfiban felszökött az adrenalin, ízlelgette a lány kerek mellét, magához húzta és megcsókolta. De rövid csókolózás után, a lány amilyen hirtelen kezdeményezett, olyan váratlanul abba is hagyta. Érezte, hogy érzelmileg nagyon labilis ez a nő.
Továbbra is főleg mobilon beszéltek, szinte minden nap. Esténként néha órákig szerelmes szavakat suttogott a lány fülébe. Ivon elmondta, egy kertes házban lakik Rákospalotán.
Egyik vasárnap este érezte a hangján, a lány nagyon maga alatt van. Felajánlotta:
– Segíthetek Neked valamiben?
– Holnap festők jönnek, és föl kell pakolnom az egész alsó szintet az emeletre. Sehol nem tartok.
– Szívesen átmegyek segíteni, ha akarod.
A lány először nem akarta. – Tudta, hogy ez mit jelent, és másba volt szerelmes. Az a faszi viszont – egyre inkább rá kellett, hogy jöjjön, – amikor szüksége van rá, nincs sehol. Kezdett belőle elege lenni.
Miki jó ideig győzködte, – ezt a nagy munkát nem bírja egyedül, szüksége van a segítségére. Végül a lány beadta a derekát, és megadta a címét. Miklós életében nem járt még azon az északpesti részen, hosszú ideig bolyongott a városszéli pesti kerületben, míg sikerült eltévednie. A lány mobilon igazította útba.
Ivonnál egy kétszintes házban jó nagy kupleráj fogadta:
– Egyedül laksz ebben a nagy házban?
Ivon vőlegényével lakott együtt itt több mint öt évig, mikor szakítottak. Már az esküvőt tervezték, de összekaptak valami apróságon: kiket hívjanak meg a lakodalomra, így elnapolták a dolgot. Végérvényesen. Ivon pedig lassan kiszeretett a férfiból, aki elköltözött tőle. A lány nyughatatlan Nyilas természete pedig új kalandokra vágyott.
Éjjel kettőig pakoltak, de még akkor sem végeztek. Mindketten nagyon elfáradtak. A lány hanyatt dőlt az emeleti franciaágyon:
– Nem bírom tovább.
– Ilyen későn már az ember a kutyáját sem küldené haza – próbálkozott a férfi.
– Na jó, itt aludhatsz, de csak ez az egy ágy van, úgyhogy külön takaróval, és alsónadrágban alszol. – közölte a szigorú feltételeket a nő.
Amikor Ivon vetkőzni kezdett, Miklós már az ágyban fekve figyelte. Kíváncsi volt a hatalmas fenékre közelről is. A nagy segg rendben volt, de a hatalmas, narancsbőrös, fehér sonkákon ismét meglepődött. Mintha anyja combjait látta volna…

– Nem szeretném, ha tovább csinálnád! – mondta a lány.
– Tessék?
– Nem akarom, hogy tovább csináld! – erősködött a csaj.