8. fejezet. Zsanett

2010 március 29. | Szerző: kispapa51 |

Miklós már két nappal hirdetése megjelenése után türelmetlenül felhívta az irodát, és meglepődve hallotta, hogy van két levele. Gyorsan beszaladt érte. Aztán még ötöt, másnap hatot hozott el. Egy hét alatt több mint húsz jeligés válaszlevele jött. Igaz, volt közte néhány társkereső iroda ajánlata is.

Jóleső érzéssel bontogatta a borítékokat. Nem is gondolta volna, hogy ennyi nő érdeklődését felkelti hirdetése. Már a címzések sokat elárultak. Az egyiken primitív ákombákom jelezte: egyszerű teremtés ismerkedne. A másikon szép, kiírt, cirkalmas betűk mutatták: nem fiatal már az írója. Volt, aki fényképet is küldött. Egy rózsaszín levél még illatos is volt.

Igazából elég határozott elképzelése volt milyen nőt szeretne. Sok negyven feletti, „nagyon fiatalos” és vidéki nő is írt.

Végül csak néhány levél maradt fenn a rostán. Jónéhányat felhívott telefonon, de volt, akinek már a hangja vagy a stílusa sem volt szimpatikus. De rögtön felfigyelt egy levélre: 21 éves, 175 magas szőkés­barna, főiskolás lány. Jesszus, ez a csaj 27 évvel fiatalabb nála! Még ha valóban 39 lenne, amit a hirdetésben írt, akkor is tizennyolccal lenne több. Tehát az idősebb hapsikra bukik…

Felhívta a megadott számot, amelyen egy vidám hang jelentkezett. Megbeszélték, másnap délután találkoznak egy dunaparti szálloda halljában.  A megbeszélt nap délben, a randi előtt, egy belvárosi étteremben ebédelt, s amikor a randi előtt fél órával kijött a vendéglőből megdöbbenve látta, hogy a kocsija eltűnt. Ugyanaz a döbbent érzés fogta el, mint amikor négy évvel azelőtt ellopták a kocsiját. Akkor is hosszú ideig keringett a parkoló körül, azt hitte rosszul emlékszik, biztos máshova parkolt. Aztán gondolkodó­ba esett. Emlékezett rá, hogy egy kicsit rálógott a zebrára, lehet, hogy elszállították? A közeli üzletben emlékeztek rá, hogy egy nagy kék kocsit elvontatott a szállítóautó. Legalább nem lopták el! Gyorsan fogott egy taxit, de addigra már késésben volt. Kicsit aggódott, vajon megvárja e a lány.

Amint belépett a szálloda forgóajtóján egy magas, szőkés, kicsit gömbölyű lány éppen jött kifelé. Egymásra néztek, és attól fogva nem is engedték el a másikat tekintetükkel. Megérezték, hogy egymást keresik. Miklós ki se szállt a forgóajtóból. Pörgött visszafelé. Mikor kiért, bemutatkozott, és rögtön adott két puszit is a szimpatikus lánynak örömében, amiért megvárta. Visszamentek a szálló halljába, Miklós elnézést kért a késésért, elmesélte mi történt a kocsijával. 

–         Az utolsó pillanatban érkeztél. Különben soha nem találkozunk.

Hosszú ideig beszélgettek. Itták egymás szavait és tekintetét. Annyira megörült a fiatal lánynak, hogy legszívesebben ott rögtön lesmárolta volna. Megtudta: Zsanettnek hívják, a külker főiskolára jár és a szüleivel él a Ferenc körúton. Állandóan kacéran mosolygott, és Miklós spontán humorán néha felnevetett. Akkor és ott, mindketten úgy érezték, pont egymásra van szükségük. Aztán kénytelen volt elköszönni, hogy még ki tudja váltani elszállított kocsiját.

Már visszaszerzett autójában hazafelé tartott, amikor felhívta Zsanettet, hogy kicsit zavarosra sikeredett első randijuk után megnyugtassa a lányt:

–         Boldog vagyok, hogy találkoztunk, és alig várom a szombatot.

Első pillantásra nagyon megtetszett neki a fiatal lány, akinek rögtön a lába közé kívánkozott.

A megbeszélt októberi szombaton a randira felvette legvagányabb farmerszerelését, és egy Dunaparti hajóvendéglőben elmerültek egymás kék szemeiben. Vacsora alatt rengeteget beszélgettek,  megfogta a lány kezét, Zsanett pedig viszonozta kézszorítását. A lány mosolygós szemén, kacagásán érezte, hogy nem közömbös neki. Úgy érezte, mintha nagyon régóta ismernék egymást. Sok közös volt bennük, de legfőképpen az, hogy akkor éppen mindketten nagyon elesettek voltak, és ki voltak éhezve egy új szerelemre. Azért is örültek meg egymásnak annyira, mert nem hitték, hogy ez ilyen könnyen lehetséges: egy újság társkereső hirdetése alapján, ismeretlenül találni valakit, aki szeretni való, és aki viszontszeret.

Miklós a válása miatt volt padlón, Zsanettet a legutóbbi szakítása viselte meg. Nyári munkán, egy italnagykerben, a nála jóval idősebb, családos főnökébe szeretett bele. Viharos szeretkezések raktárban, nyaralóban, szállodákban. De mivel a főnökének családja volt, s nem akart elválni, törvényszerű volt a szakítás. Zsanett ekkor jött rá, mennyivel odaadóbb, türelmesebb, udvariasabb, odafigyelőbb egy idősebb férfi, aki mellett  biztonságban érezheti magát.

Amikor vacsora után kijöttek a kicsit imbolygó hajóról, Miklós nem bírta tovább. A dunaparton magához húzta a lányt és szájoncsókolta. Szorosan ölelték egymást, és nem bírták, nem akarták abbahagyni. Mellkasán érezte a lány  gömbölyű mellét, átfogta a derekát, és egyre lejjebb csúsztatta kezét, megfogta a fenekét. Nagyon jó kemény segge volt. Zsanett magas sarkú cipőjében majdnem olyan magas volt, mint ő. Fogta a csípőjét, a derekát, a fenekét, miközben nem tudott betelni a szájával sem. Nagyon érzékien csókolt a lány, izgató érzés volt, ahogy nyelve a szájában nyulkált, s hogy ilyen harmóniában vannak. Mindketten tudták, a másik is ugyanúgy kívánja őt, ezért nem érezték kiszolgál­tatottnak magukat. Hirtelen húsz évet fiatalodott.

Sötétedett már, de nem bírtak elszakadni egymástól. Elindultak a belváros felé, miközben állandóan megálltak csókolózni. Nem érdekelte őket, hogy megbámulják összesimulásukat.

A zenés szórakozóhelyen már sokan voltak, de Miklós szerzett egy asztalt. Mindketten először jártak itt, tetszett nekik a hely, mely romantikus hangulatukhoz éppen illett. Minden bútor különböző volt, s az egyik sarokban sikerült egy ódon asztalka mellett, két kárpitozott székre leülni. Csókolózásukat csak a pincér kérdése szakította meg. Amikor  a zenekar kellemes nosztalgikus melódiákat játszott, felállt, megfogta a lány kezét és húzta maga után. Összesimulva táncoltak, Zsanett néha kibújt a férfi öleléséből, teste mint a kígyó mozgott, Miklós igyekezett uralkodni magán.

–          Nagyon jól táncolsz! – dicsérte meg a kacér bajadért.

–          De Te se vagy csúnya! – viccelt a lány.

–          Azt mondják, aki jól táncol…

–          Az jó a szexben is! – fejezte be a lány mondatot.

Rocki következett. Rendesen megforgatta a csajt, – egyetemista korában rock’n roll táncversenyt nyert. Most a lány csodálkozott, milyen figurákat vetett be, és felszabadultan, nevetve élvezte.

Amikor éjfél körül kijöttek a pincehelyiségből már kellemesen elfáradtak. Vitte volna szívesen magához a lányt, de nem akarta ilyen gyorsan letámadni. Körúti házuk előtt hosszan búcsúzkodtak, falták egymást, egyszerűen nem bírtak elszakadni. Mintha nagyon hosszú ideig nem találkoznának.

Ettől kezdve Miklósnak szép nagy lett a telefonszámlája. Minden nap többször beszéltek, és ugyanaz ismétlődött a telefonban, mint amikor randiztak, egyszerűen nem tudták befejezni. Szerelmes szavakat suttogtak egymás fülébe, és egyikük sem akarta letenni.

Zsaninak egyik nap csak délután kellett bemennie a főiskolára, ezért megbeszélték, hogy Miki reggel meglátogatja körúti lakásukban.  A lány melegítőalsóban és egy könnyű blúzban nyitott ajtót, melyen át jól látszottak mellbimbói is. Miklós már az ajtóban megcsókolta, de a lány rögtön beljebb húzta, – nehogy meglássák a szomszédok. Nagyon izgalmas érzés volt a fiatal lány lakásán, – úgy érezte beengedték a paradicsomba. Egy íróasztal, fotel, szekrény és egy ágy, – ez volt minden az egyszerűen berendezett szobában, amelyről Miklós akkor még nem is sejtette milyen szexcsaták színhelye lesz.

Úgy beszélgettek, mint akik hónapok óta nem találkoztak, pedig előző este is alig bírták letenni a telefont. Ötpercenként csókcsata szakította meg a beszéd fonalát.

Miközben állva csókolóztak, s az ágy felé terelgette a lányt, eszébe jutott egy régi, emlékezetes barátnője: Ildikó abban a diszkóklubban jelent meg egyszer csak váratlanul a táncplaccon, ahol akkoriban szombatonként diszkózott. Majd elájult, mikor először meglátta: a nőnek olyan széles, érdekesen ringó  csípője, és akkora segge volt, hogy mindenki felfigyelt rá. Akkor még a nő nem tudta, hogy irdatlan fara a diszkós perverzitása. Annak idején az egyetemi koleszban a kubai lányoknak volt ekkora tompora, némelyiké annyira kiállt, hogy egy teli poharat is megtartott. Az egyetemen antropológiából tanulta, hogy a különlegesen kiálló farméretet egy afrikai népcsoportnál írták le először, és staetopygiának hívják.

A lány valamit azért sejthetett, mert ott izgett mozgott szép nagy farmerjében az orra előtt, riszálta kapitális seggét, s időnként rámosolygott. Miklós nem nagyon szeretett kimenni a közönség közé ismerkedni, mert nagyon feltűnő lett volna, hogy a DJ csajozik. Általában az is elég volt, ha visszamosolygott, vagy szemezett a kiszemelt áldozattal. Most is így történt, s a nagyseggű csaj egyszer csak odajött hozzá a diszkópultba számot kérni:

–          Szia! Megvan neked a Barry White-tól a You are the first?

–          Persze, Te is azt szereted? De érdekes. Nekem is az a kedvencem! Betegyem neked? – mondta a B/2-es induló­szöveget, sokat sejtetően mosolyogva a nagyseggűre.

–          Légyszi tedd be. – vette az adást a csaj.

–          Te is szereted a funky zenét? Én imádom. És milyen számokat szeretsz még, mit tegyek még be neked? Csak azért mert nagyon szimpatikus vagy! Úgyhogy bármit, amit szeretnél…

Ilyenkor igyekezett mindent bevetni, nemcsak a kért számot ígérve meg, hanem további zenéket:

–          Ha bármilyen kívánságod van, csak szólj, szívesen teljesítem.

Mindenki szeret azzal dicsekedni, hogy jóban van a diszkóssal. A nagyseggű egy sráccal volt, de ez nem zavarta abban, hogy többször is odajöjjön, beszélgessenek, s a buli vége felé odacsúsztassa  a telefonszámát.

Már másnap felhívta a lányt, mert minél közelebb szeretett volna kerülni a kapitális tomporhoz. Nemsokára találkoztak, – kiderült, hogy Ildikó tanítónő, és éppen az ő munkahelyével szemben lakik. Akkoriban Miklós egy gimnáziumban tanított, s amikor a lány először meghívta magához, ablakából átlátott a gimi udvarán nyüzsgő gyerekekre.

Már az első alkalommal gyors vetkőzésbe kezdtek, az előszobában elhagytak egy-két ruhaneműt, majd a lány feltette vastag combját egy székre, Miklós pedig állva beakasztott neki. Aztán Ildikó levette lábát a székről és ezzel Miki farka a hatalmas sonkák satujába szorult. Érdekes násztáncba kezdtek, mintha a diszkóbeli táncot próbálták volna kompenzálni: miközben menet közben, állva farkalta a nőt, közben járkáltak a szobában. Állandóan fogta a lány kedvenc testrészét: nem tudott betelni hatalmas seggével. Úgy össze voltak forrva, mint a párzó bodobácsok. Ezt az érdekes pozitúrát mindketten nagyon élvezték. Aztán ahogy dugás közben jártukban keltükben az ágy felé jártak, a nő hirtelen hanyatt döntötte, és kíméletlenül meglovagolta, míg hangosan el nem élvezett. Sikerült úgy időzítenie, hogy a lány után menjen el. Ezt a pozitúra sorozatot szinte minden alkalommal eljátszották.

Miki ezt követően gimnáziumi lyukasóráit nagyon kellemesen töltötte. Amikor csak otthon volt a szemközti csaj, felhívta, átment és nagyon jókat keféltek. Mindketten jól jártak. Neki nem voltak unalmasak a lyukasórái, a nőnek meg rendszeresen megvolt a betevője…

Körülbelül fél évig tartott a bodobács-szex, aztán a lány – természetesen az ő diszkójában – megismerkedett egy sráccal, aki úgy látszik szintén a staetopygiát kedvelte. Azóta két gyerekük van, és boldog házasságban élnek…