Ehhez a szabályhoz később a gimiben is tartotta magát, pedig itt aztán a tapasztalt tizennyolc éves bigék már nagyon értettek hozzá, hogy kell a fiatal tanerőt felizgatni. Az egyik bombázó például azzal szórakozott, hogy az óra végén teljes mellszélességgel keresztbe állt az ajtóban, az osztály pedig várta a hatást. Miklós először majdnem elnevette magát, aztán igyekezett nagyon szigorú lenni…
A másik nagymellű tizennyolc éves csaj meg állandóan „Csókolom”-mal köszönt neki, és gyakran járt be a szertárba hozzá, – látszólag nagy érdeklődést mutatva a biológia csodái iránt. Ezek a leányzók néha olyan kihívóan közeledtek, hogy Miklósnak minden önuralmára szüksége volt, nehogy elfelejtse: házinyúlra nem!
Persze, azoknak a csajoknak már egészen más volt a fekvése, – akik leérettségiztek. Egy fiatal tanárkollégája egyik nap megállítja a folyósón, és olyan hangosan, hogy a célszemély is hallja, azt mondja:
– Te, nézd, itt jön a gimi legjobb nője!
Aztán egy évvel később a szombati diszkóklubban ki tűnik fel Miklós orra előtt váratlanul? – Szép Ilona! Aki, miután kellően kiélvezte Miklós meglepett, hülye ábrázatát, odajött hozzá:
– Jó estét Tanár úr! Megismer?
– Hát, persze! A gimi legjobb nőjét?
A lány is elárulta, hogy már régóta szimpatizált a fiatal tanárral, – s ezzel
– Megismerkedtem egy fiúval, és egymásba szerettünk…
Ez volt az az őszinte mondat, amire Miklósnak csak sok boldogságot lehetett kívánni…
A másik érettségizett leányzó a saját osztályába járt. Ugyancsak valamelyik diszkóban jelent meg Anita, a nehézbombázó, akinek jó nagy segge és melle volt, s akivel már annakidején a gimiben is kölcsönösen méregették egymást. A lány fakultációra is járt hozzá, már a szertárban gyakran kétértelmű megjegyzéseket tett, s mindig villogott a szeme mikor ránézett. Most úgy látszott, nagyon megörült a tanci bácsinak. De Miklós is régóta vágyott már titokban arra, hogy a nagydarab, tüzes csajt gerincre vágja.
Eddig tartott mindössze a rég várt nexus, s úgy érezte a lány meg is haragudott rá. Lehet, azért, mert nem nyalta ki utána. De ahhoz meg valahogy akkor éppen nem volt kedve.
Az ambiciózus nő később olyan fontos minisztériumi pozícióig vitte, hogy rendszeresen szerepelt a tévében is, de amikor később találkoztak, volt osztályfőnökét, és szeretőjét már alig akarta megismerni.
– Úgy látszik, tényleg nem dugtam meg rendesen… – morfondírozott magában.
Igaz, hogy neje néhány tanítványával megcsalta, de Mikit sem kellett
– Csak ne itt! – kérte a férfi.
Megbeszélték, – mikor a lány szülei nincsenek otthon, – felhívja. Amikor találkoztak, nem sokat teketóriázott, rövid csókolózás után, be is kapta rendesen, de megdugni azért nem akarta. Félt, hogy a majdnem kiskorú lány, nehogy teherbe essen. De Lujza egy idő múlva kérlelte:
– Könyörgöm, dugd be!
Mit volt mit tenni, megkínálta a punciját is rendesen. Jó szűk, kis rózsaszín pinája volt, – a kiscsaj nagyon fel volt izgulva, és gyorsan elment. De mikor Miklós érezte itt a vég, – gyorsan kihúzta. A lány minden cseppet lenyalt róla. – Nem semmi. Ilyen fiatal, és már ennyire szereti…
Ezt követően még sokszor felhívta a lány, s amikor idejük és a lehetőségek engedték megkínálta a bránerral.
Abban a diszkóklubban, ahol minden szombat este diszkózott, egyre jobb barátságba került a ruhatároslánnyal is. A fiatal, nagymellű, nagyseggű Szilvike mindig nagyon kedves volt hozzá, sokszor odajött a diszkópultba beszélgetni, szórakoztatta, és mindig hozott neki valami enni-, innivalót.
Egyik alkalommal, mikor egy kicsit többet ivott a szokásosnál, – nagyon megkívánta Szilvit. Alig várta, hogy szünet legyen, feltett egy nagylemezt, és bement a ruhatárba Szilvikéhez. Behúzta a hátsó függöny mögé és lesmárolta. A csaj mintha csak erre várt volna, hevesen viszonozta a csókot, majd amikor megérezte dudorodó férfiasságát, hirtelen leguggolt elé, kigombolta a nadrágját és leszopta. Olyan érzékien és szenvedélyesen csinálta, hogy Miki érezte, – ez a lány is imád oboázni. De ő se bírta sokáig. Felemelte a lányt, – gyorsan lehúzták együtt a bugyiját, – nekinyomta a falnak, felemelte az egyik combját, majd állva beakasztott neki. A hátsó függöny mögött, sietve, állva dugtak. Ha valaki benéz a ruhatárba, lehet, hogy észre is veszi, ahogy a függöny libeg ütemesen. De diszkó közben nem sokan jártak arrafelé. Amikor végeztek, gyorsan felöltözködtek, és észrevétlenül kibújtak a függöny mögül. Közben egy srác már éppen menni készült, s érdeklődött a ruhatáros felől. Szilvi készségesen kiszolgálta, a DJ meg folytatta a műsort.
A szeretkezés olyan jól sikerült, hogy ezt a műsort a függöny mögött, a diszkó közben többször megismételték. Egyik szilveszterkor pedig Szilvivel még szokatlanabb szituációba került. Miklós kivételesen csak két bulit vállalt azon a szilveszteren, – mert volt mikor többet is. Ilyenkor mindegyik helyen volt egy technikusa, aki egész este ott keverte a zenét, ő pedig – mint száguldó DJ az éjszakában – rohangászott egyik helyről a másikra, és mindenhol csinált egy-egy óra műsort. A szilveszteri illuminált közönségnek már úgyis majdnem mindegy volt ki keveri a zenét…
Azon a szilveszteren hajnali öt körül végzett, a klubban nem volt már senki, csak a ruhatároslány, aki barátságosan invitálta:
– Nincs kedved meginni egy kávét nálam?
– Gyere fel, de van még egy kis dolgom…
Miklós már le is mondott az orális szexről. Szilvi megnyomta a bejárati ajtónyitót Józsinak, visszajött a szobába, bezárta az ajtaját, és mintha mi sem történt volna, ismét leguggolt Miklós elé, akinek az ijedtségtől ugyan már lankadni kezdett a farka, de a lány, – biztos úgy volt vele, – ha egyszer valamit elkezdett, be is fejezi, így ismét kezelésbe vette. Közben megérkezett Józsi is, aki az előszobából érdeklődött:
– Hol vagy?
Szilvi egy pillanatra kivette szájából Miklós farkát, és nyugodtan válaszolt:
– Mindjárt megyek!
Majd folytatta a szopást. Közben Józsi tovább érdeklődött, sőt megpróbált benyitni a szobába, s furcsának találta a zárt ajtót.
– Miért zárkóztál be?
– Öltözöm. Addig készíts egy kávét nekem is konyhában.
A lány minden válasznál kivette a bránert a szájából, szépen válaszolgatott, de semmi pénzért nem hagyta volna abba. Miklós kezdte kissé kellemetlenül érezni magát. Csak remélte, hogy az ajtó opálüvegén keresztül a srác nem lát be a szobába, ahol éppen barátnője szopik egy másik hapsit. Jesszus, hogy fog ő innen kimenni, úgy, hogy Józsi – akivel jól ismerték egymást a klubból – ne vegye észre?
A szokatlan szituban jó tíz percbe telt, mire végre elspriccelt. Szilvi szépen lenyelte, megtörülte a száját, majd azt suttogta:
– Kimegyek a konyhába, becsukom az ajtót, te közben ki tudsz menni a bejárati ajtón…
Így végződött az a bizonyos különös szilveszter. Kicsit nehéz volt továbbra is jópofizni Józsival a klubban, akinek a nője éppen őt szopta le úgy, hogy mindössze egy üvegajtó választotta őket el egymástól. Mindenesetre ezt követően kicsit tartózkodóbb lett a ruhatároslánnyal, mert aki egy éjszaka több szivart is elszív, azzal jobb lesz vigyázni. Miklós kicsit önző volt, – valahogy nem szeretett a nőkön osztozni…
A dizsiben a legkülönbözőbb lányok fordultak meg. Egyik este például arra lett figyelmes, hogy a közönség körbeáll egy táncost, és ütemes tapssal buzdítja. Kiderült, hogy Sári, – egy különlegesen szép, fiatal, jólszituált, roma lány, úgy riszálta széles csípőjét, hogy mindenki csodájára járt. Sok srác kikezdett vele, de büszke természetével nem foglalkozott egyik sráccal sem, mindig csak a barátnőjével ment haza. Miklósnak is tetszett a szép cigánylány, többször beszélgettek is, s amikor egyszer éppen hazafelé indult, kocsijával pont a lány mellett ment el. Letekerte az ablakot, és kiszólt:
– Szia Sári! Hazavigyelek?
A szép roma lány, nem sokat gondolkozott, azonnal elköszönt a barátnőjétől, és beszállt mellé a kocsiba. Mindketten tudták, hogy ez mit jelent. Miklós ilyenkor, amikor egy lány elég könnyen eljött vele, soha nem tudta, hogy ez az ő egyéniségének szól, vagy a klubfőnök DJ-nek. Nem volt különösebben nagyképű, tisztában volt vele, hogy inkább az utóbbinak, – meg azzal is, hogy holnapra már az egész diszkó tudni fogja, hogy elvitte a lányt…
A szokásos kiserdőbe hajtott a kocsival, ahol a lány szinte szó nélkül, már
A továbbiakban minden péntek este szenvedélyes oboa előjátékkal nyitott, majd a hátsó ülésen meglovagolta. Mindketten élvezték a szeretkezést, pedig legalább tizenöt évvel volt idősebb a lánynál. Soha nem adott a lánynak semmit, – néhányszor meghívta egy italra – mégis minden péntek éjjel a szokásos titkos helyen, hűségesen várta. Nem is a lány, – ő mondta, néhány hónap után, – hagyják abba, mert már kezdett kellemetlen lenni, hogy sok srác féltékenyen felfigyelt rájuk, hiszen a lány a diszkóban szinte csak vele volt hajlandó szóba állni.
Jó tíz évvel később, véletlenül ismét összefutott a bombázóval. Sára, mint felnőtt nő, talán még jobban nézett ki, mint annakidején. Halvány célzást tett egy randira, de a nő finoman elhárította: – férjnél van. Adott egy névjegyet:
– Ha nőre van szükséged, csak hívj!
Miklós hülyén nézhetett, mert elmosolyodott, és halkan a fülébe súgta:
– Egy masszázsszalont vezetünk a férjemmel.
Valószínűleg erre még hülyébben nézett, mert a nő mosolyogva búcsút intett, és elviharzott.
A különleges roma Sára után ismét meglepő könnyen horogra akadt egy szép, fiatal lány, aki olyan meglepetést szerzett, amit nehezen felejtett el. A szép, magas lányt már régóta figyelte a diszkóban, s amikor a bárpultnál állt, meghívta egy italra. Alig fél órát udvarolt neki, – mikor felajánlotta hazaviszi. A szende kislány szokatlanul gyorsan kapott a lehetőségen. A szokásos kiserdő, oboa, dugás. Ezek a fiatal lányok mind ilyen könnyen?
Az aktus után kicsit megizzadva öltözködtek a kocsiban, mikor beszélgetni kezdett a lánnyal, akinek – közben rájött – még a nevét sem tudja. A csaj többek között mesélt legutóbbi barátjáról is, akivel több, mint egy évig jártak, nem rég vesztek össze, s most tulajdonképpen szerelmi bánatában jött megbosszulni a srácot. Aztán hozzátette:
– …és képzeld, kiderült róla, hogy biszex volt!
– Tessék? – Miklós az éjszaka sötétjében azt hitte nem jól hall.
– Igen, a barátom leszopta, és seggbe dugta egy másik barátomat is.
Miklóst a rosszullét kerülgette. Miért nem előbb mesélte ezt el ez a liba…
– És Aids teszten voltál? – tette fel a rögtön eszébe jutó kérdést.
– Igen. De, hálistennek negatív volt.
Hatalmas zuhanást lehetett hallani. Ez volt az a hatalmas kő, amely Miklós szívéről abban a pillanatban leesett…
Egyre inkább rájött, hogy alaposabban meg kéne válogatnia a csajokat. De a következőnek sem tudott ellenállni. A dolog nem a szokványos módon, – a diszkóban kezdődött, hanem úgy, hogy egyik nap egy ismeretlen csaj felhívta:
– Szia, tudod, ki vagyok?
– Még nem, de remélem, mindjárt megtudom.
– Tudod, az a párducblúzos, akit mindig úgy megnéztél!
Miklósnál töksötétség. Fogalma sem volt ki lehet a spinkó.
– Tudod, mindig ott szoktam táncolni előtted!
Miklósnál még mindig éjszaka van, de gondolta, nem veszi el a lány kedvét:
– Ja, persze, tudom. Mi újság?
– Tudod, azért hívlak, mert bejössz nekem. Van kedved találkozni?
Miklós csak pár másodpercig töprengett. Egy vakrandi? Miért ne? Az ismeretlen csaj megadta a címét. Rögtön kéglire hívta. Ez már valami…
Hihetetlen szégyennek érzi minden férfi, amikor egyszer csak váratlanul cserbenhagyja a férfiassága. Az emberfia ilyenkor egyszerűen nem érti, hogy az addig állandóan megbízható, és harcra fogható, számára legfontosabb testrészével mi történt. Ezt a kudarcélményt minden férfi ismeri (vagy majd fogja), csak igen nehezen akar róla tudomást venni…
Most ne menjünk abba bele, hogy állítólag a huszonegyedik században már minden harmadik férfi potenciazavarokkal küzd, de az biztos, hogy egy pasi önértékelése szorosan összefügg szexuális teljesítményével. A mai világban már elavult mítosz, hogy a tökéletes erekció jelentené a tökéletes férfit, és az égnek meredő pénisz a hatalom, a befolyás és az erő szimbóluma lenne, de az biztos, hogy a patriarchatus összeomlása, és a család szétesése olyan hihetetlen mértékű szabadságot biztosított a nők számára, mely minden férfit megzavar. Csak éppen a használati utasítás hiányzik, amely megmutatná, hogyan kell ebben az új világban üzemelnünk…
A lényeg, hogy a dugás terén állandóan rivalizáló férfiak számára talán az összes létező rossz közül a legrosszabb annak elfogadása, hogy – a szerszám bizony már nem a régi…
Miklós életében is volt néhány félresikerült szex. Az egyik szomszéd haver felesége már régóta tetszett neki, de még mindig tartotta magát a házinyúl axiómához. Gyakran összejártak, videózni, iszogatni, beszélgetni, s a nagydarab nő jó néhány szemvillanása is jelezte, – neki se közömbös. Aztán váratlanul elváltak, s a haverja vidékre költözött. Ott volt a szabad préda, egyedül. Nemsokára át is ment, iszogattak egy kicsit, – aztán érzéki csók, a nő teljesen be volt indulva – de nála semmi hatás. A régóta kívánt, ízlésének tökéletesen megfelelő, – nagymellű, nagyseggű nőre csak nem akart felállni. Pedig az asszony igyekezett nagyon kedves lenni hozzá. Amikor már jó ideje simogatták egymást, s csak nem akart működni a cerka, a nő másképp próbálkozott:
– Na várj, majd segítek.
Aztán már húzta is lefelé a nadrágot, és rábukott a bránerra. Hosszan, szenvedélyesen makkozott – még mindig semmi. Szegény nő jó ideig próbálkozott, minden látható hatás nélkül. Egy idő múlva mindketten megunták:
– Nem baj, majd legközelebb.
Ilyenkor mindkét fél elgondolkozik, vajon mi történhetett? De bármi lehetett. Talán az agya egész máshol járt, – esetleg bűntudatot érzett, hogy egy jó haverjának a feleségét akarja megdugni… Pedig már elváltak, de azért mégis, évekig jó szomszédok voltak. Lehet, hogy aznap indiszponált, fáradt volt, túl sokat vagy éppen keveset ivott, de tulajdonképpen bármi előfordulhatott.
Tegye a szívére a kezét az olvasó – vele nem esett meg ilyen? Mindenesetre nemcsak a férfinak, – a nőnek sem kellemes ez a helyzet. Mindkét fél hibáztathatja magát: biztos én vagyok az oka, nem jól csináltam valamit. Pedig ilyenkor legtöbbször senki sem hibás! A nagy számok törvénye alapján is bárkivel, bármikor előfordulhat. Utána rendszerint minden megy rendesen tovább… (kivéve, persze ha ismétlődik, mert akkor nagyobb probléma van).
Miklós történetében háromszor fordult elő ez a malőr. Érdekes módon – mindhárom nő házas volt… Ezek után levonta a konzekvenciát, és férjezettekkel inkább nem kezdett. Hátha megtudja a férj, – akkor aztán még párbajozhat is…
Aztán hálistennek ment a szex is derekasan tovább: legközelebb az egyik színház büféjében maradt tátva a szája arra a széparcú, mosolygós, jó nagyseggű, kerekmellű fiatal lányra akit a pult mögött látott, hogy a nyála kezdett csorogni: Hej, ha én ezt megdughatnám…
Elkezdett udvarolni a büféslánynak, és a vidám kis csaj nem utasította vissza, sőt nagyon kedves volt – és a számát is hamar megadta. Innen már egyenes út vezetett az ágyig: vacsora, bókok, flört, simogatás, csók, ölelés, oboa, dugás. Amikor először simogatta meg, rögtön érezte, hogy milyen kemény húsa van. Ezt annak idején, az egyetemen úgy mondták: jó a csaj turgora! (A turgor a sejtplazmának a sejthártyára gyakorolt nyomása.)
Felemelő érzés volt ezt a kemény nehézbombázót megfarkalni. Marcsival
Hosszú éveken keresztül tartott Marcsikával az érzéki, alkalmi szex, míg egyszercsak ő is bejelentette: férjhez megy. De hogy a vőlegény honnan került elő ilyen hirtelen…