6. fejezet. Született Nők

2010 március 29. | Szerző: kispapa51 |

A katonaságtól leszerelve, annyira elege volt a parancsközpontú világból hogy hatalmas elánnal vetette bele magát a szabadság tengerébe. Alighogy megszabadult a mundértól, elkezdte növeszteni a haját, és augusztus elején stoppal elindult a Balatonra. A kaszárnya szigorú rendjét kompenzálandó, azon a nyáron olyan szabadosan viselkedett, mint addig soha. Összejött egy furcsa, fiatal társasággal, akik egy fonyódi nyaralóban, szinte kommunában éltek. A néhány nap alatt, míg együtt volt velük, érdekes játékok voltak: meztelen közös fürdőzés, állandó bulik, sörözések után rendszeresen meggyújtották egymás szellentését, majd libát loptak vacsorára egy szomszéd kertből. Miki és a másik amatőr tolvaj haverja örökké­valóságnak tűnő ideig tekerték körbe a liba nyakát az éjszaka leple alatt, mint a kurblit, mire kimúlt szegény pára. A nehéz küzdelmet követően az amatőr csajok úgy odaégették a nehezen szerzett vadászzsákmányt, hogy aznap is éhen maradtak. A kommuna csajai sajnos nem voltak közösek. Hiába ácsingózott az egyik bögyös lány után, – csak az egyik sráccal volt hajlandó kefélni.

Pár nap múlva elköszönt az alkalmi barátoktól, s ismét stoppal indult a családi balatoni nyaraló, Vonyarcvashegy felé. Egyik barátja mesélte később, hogy amikor szerette volna meglátogatni ezen a szokatlan nevű nyaralóhelyen, mivel nem tudta megjegyezni a helység nevét, így nem mert a pénztárhoz menni, – inkább lemondott az utazásról.

Vonyarcon folytatódott a katonaságnál bimbózó disc-jockey pályafutása. A vízparti vendéglőben, a zenekar szüneteiben játszotta némi összekötőszöveggel az akkor legnépszerűbb slágereket. Így 72 nyarán ő volt a vonyarci „Magyar Tenger” első lemezlovasa, mely később a Balaton egyik legnépszerűbb diszkója lett.

A dizsiben pillantotta meg Jolánkát, akinek hatalmas mellei úgy hullámzottak orra előtt a táncplaccon, mint a magyar tenger. A szombathelyi lánnyal gyorsan olyan szerelembe estek, hogy a következő napokban egy percre sem bírtak elszakadni egymástól. Állandóan egymás kék szemeiben voltak mélyen elmerülve a víz partján, és morzsolgatták egymás kezeit. Az éppen leszerelt baka, aki egy éve alig látott nőt, úgy ki volt éhezve, hogy teljesen elvarázsolta a szőke lány, akinek boldogan fulladt meg dinnye méretű mellei között.

Csodálatos napokat töltöttek el együtt, sülve-főve Vonyarcon egy lakókocsiban. A bögyös lány olyan kedves volt hozzá, hogy minden kívánságát teljesítette, és napi 25 órát szeretkeztek.

Éppen azon gondolkozott, szerelmük hogyan hidalja majd át a lakóhelyük közötti 240 kilométeres távolságot, amikor Jolánka váratlanul megoldotta a problémát. Egyik reggel csak a fényképét találta a következő írással:

„Senkit sem szabad túl közel engedni magunkhoz, mert akkor meg akarjuk tartani, – megtartani pedig senkit sem lehet!”

Így a hatalmas mellekből csupán egy fotó maradt:

15 évvel később váratlanul ismét találkozott az akkor már 3 gyermekes családanyával, aki még mindig olyan jól nézett ki, hogy majdnem megdugta házuk pincéjében, de a nő józanságra intette sajnos.

Az egyetemi koleszt akkoriban Hotel Infecundinnak nevezték, – a hetvenes években divatba jött fogamzásgátlóról. Visszagondolva mindig csodálkozott, hogyan sikerült megszereznie itt a diplomát, bulihegyek és orgiák között.

Igaz, hogy későn veszítette el a szüzességét, de az egyetemi évek alatt  itt a koleszban mindent bepótolt. Rengeteg nővel volt rövidebb, hosszabb kapcsolata, néha egyszerre többel is.

Józsi barátjával, akivel egy szobában laktak, gyakran azt játszották, hogy a szomszédos ágyakon, párhuzamosan dugtak egy-egy nőt, és versenyeztek, melyik lány megy előbb…

A második emeleti gyépés (gyógy­pedagógiai főiskolás) csajok voltak a legszolgálatkészebbek a kolesz srácaihoz. Bármikor állított be hozzájuk valamelyik fiú, „kész picsa, meleg málé” fogadta a vendéget. Miki a bögyös kis Edinával felejthetetlen éjszakákat töltött a kolesz tizenegyedik emeletén.

A koleszban minden este népvándorlás vette kezdetét: a háromágyas szobákból dugás okából kirúgott lakók párnával és takaróval felszerelkezve, kialvatlan szemmel kerestek alvóhelyet maguknak a kolesz dzsungelében. Azok, akiknek volt barátnőjük könnyen találtak ágyra, a hontalanok meg bekéredzkedtek valamelyik szobába, ahol többnyire megszánták a vendéget. Ha egy lányszoba fogadta be őket, szerencséjük volt. Ilyenkor előfordult, hogy több lánynak is meg kellett hálálni a szívességet…

Akik sehol nem találtak maguknak helyet, kénytelenek voltak a tanulószoba hosszú, kemény asztalain álomra hajtani a fejüket. A kora délelőtt tanulni indulók pedig edzettek voltak már, – nem zavarta őket az ott alvók horkolása.

Legjobb barátjával, Józsival hasonló volt az érdeklődési körük: a kvantumkémia, a diszkó, a sör, a nők, és a szex… Józsi a felvidéki Gömör-Horkáról jött, mely arról volt híres, hogy a legenda szerint Mátyás király itt – a legnehezebb testhelyzetben, – hegynek lefelé kapáltatta a népnyúzó urakat. Józsi nem volt egy bonviván, – sőt szódásüvegalj szemüvegével úgy nézett ki mint Öveges professzor – de lehengerlő, egyedi dumájával gyorsan leimádkozta a bugyit a csajokról. Ahogy szokta mondogatni:

–          Lehet, hogy nem vagyok egy Alain Delon, de nyalok úgy, mint a Rin Tin Tin…(juhászkutya volt egy régebbi filmben).

Józsinak olyan ízes, pálóc udvarló szövege volt, melynek csak kevés lány tudott – röhögés nélkül – ellenállni. Ha kinézett magának valami bögyös, gyépés csajt, bekopogott, és segélykérő, indító szövege azonnal kiváltotta a csajokból az anyai gondoskodás ösztönét:

–          Hágymá van e?

Innen már csak egy ugrás volt egy másik ösztön: a szexuális. Ha hagyma volt, ő hozott hozzá kolbászt, kenyeret, s már is megvolt a dugás előtti vacsora. Ha valamelyik lányszobába nem fogadták be, elcsodálkozott:

–          Há, hülye vágy e te?

De sokszor lehetett látni Józsit mikor éppen nem volt nője, a koleszban éjszaka bolyongani, és kiéhezve érdeklődött:

–          Te, nem tudsz valahol egy enyhén szaftos pinát, amit tisztára lehetne nyalni?

Miki és Józsi akkoriban szegény tudatlan csajokat azzal a mesével etették, hogy – ha már egyszer a bráner valamilyen okból felállt (például, mert szerették volna jól megkefélni a csajt), akkor már mindenkép muszáj dugni vele, – mert ha a sperma a merev cerkából nem tud kijönni, nagyon beteg lesz a férfiember…

Legnagyobb meglepetésükre, ennek az átlátszó mesének jó néhány csaj bedőlt, s inkább kielégítették a srácokat, – nehogy szegényeknek valami baja essék…

Józsival hajnalig tartó vitákat folytattak a freudi dillemáról, – vajon a nőknél a klitorális vagy a vaginális orgazmus dominál e? Aztán végül mindig oda lyukadtak ki, hogy ahány csaj, annyiféle punci. Van, amelyik szépen elélvez, ha a puncijába nyomogatják a bránert, de van, ahol a fűrészelés mellé be kell vetni az ujjunkat vagy a nyelvünket is. Ezért igen fontos a megfelelő előjáték. Na de melyik férfi bírja sokáig, hogy sokáig nem dugja be, amikor már áll a zászló…

Józsinak egyszer egy szűz csaj is fennakadt a farkán, – ezt a fegyvertényt olyan nagy mellénnyel mesélte, mely nem kis önbizalomra utalt:

–          …és olyan jó volt neki, hogy utána magára akarta gyújtani a házat… (azaz, ennél jobb már úgyse jöhet az életében, jobb itt befejezni…)

A koleszban a hétvégi bulik már péntek délután kezdődtek, és hétfő hajnalig tartottak. Ilyenkor valamelyik folyosó pillanatok alatt komplett diszkóvá alakult. Valaki hozott magnót, más erősítőt, hangfalakat, a harmadik valamilyen villogó, színes fényt, s máris mehetett a buli. Egy leleményes csávó mindig bevásárolt néhány láda sört, amit ilyenkor jó áron adott tovább. Székek kerültek ki a folyósóra, többen táncoltak, üvöltött a zene, hogy még a földszinten is lehetett hallani, úgyhogy jöttek mindenhonnan az érdeklődők. Pillanatok alatt megtelt a folyosó. Senkit nem zavart, hogy hajnalig ment a buli. Hétvége van, muszáj a kemény tanulásból egy kicsit kikapcsolódni…

Egy ilyen kolesz hepajon történt Miklós leggyorsabb hódítása is: egyik szombat este a folyosóbulin egy gyépés csajnál kezdte a B2-es behálózó-szövegét:

–         Nincs kedved nálam beszélgetni könyvről, zenéről, művészetekről?

Ez volt a rekord: a megszólítás után, húsz perccel már az ágyban voltak. De nemcsak könyvről, zenéről, művészetekről volt szó…

Az ötödiken lakott egy bődületes mellű bölcsész csaj: Ivett. Mikor először a szobájába értek, és kibontotta a blúzát, majd elájult. Ilyet még életében nem látott: hatalmas, szép, kerek, álló, kemény mellekkel áldotta meg a sors. A baj az volt, hogy minden alkalommal csak eddig jutottak.

De ezekért a dudákért is érdemes volt néha benézni, hátha egyszercsak meggondolja magát a csaj, és lejjebb is lehet jutni. A lány a meztelenkedést nem tartotta bűnnek. Sőt, sokszor szinte magától is elővette didkóit. Azt is nagyon kedvelte, ha hatalmas dudáival foglalkoztak. De a bugyijába sajnos soha nem engedte be.

A koleszban a világ minden tájáról voltak lányok: aranyos, ferdeszemű, szende vietnámi csajok, – akiknek sajnos a kommunista párt parancsba adta, hogy fiúkkal iskolán kívül tilos szóba állni, és ezt besúgókkal figyeltették. Hatalmas seggű, vidám kubai bigék, akik eszméletlen módon riszálták a farukat, – nem csak akkor, mikor szambát jártak, – de lehet, hogy itt meg Castro meg a kubai kommunista párt adott ukázt, mert ezek se akartak nagyon dugni. A nagyszájú orosz gyévocskák elég képmutatók voltak. Hosszú ideig fűtött egy szép, szőke szovjet lányt, aki csak nem akart kötélnek állni. Aztán hirtelen el is ment a kedve tőle, mikor meglátta egy hosszúfarkú néger haverja ágyában. – Szóval mindenkivel, csak velem nem…

Máskor egy folyosóbulin felszedett egy olyan rendmániás csajt, aki az együtt töltött éjszaka után, másnap reggel, hálából csodálatosan kitakarította az egész fiúszobát. Mivel mindig oltári kupleráj volt, szobatársai lelkére kötötték:

–         Ezt a csajt feltétlenül tartsd meg…

Egy-két pohár pia mindig jót tett, – megoldotta a nyelvét a csajoknál, de tudta: az alkohol felpeckeli a vágyat, de cserbenhagy a végre­hajtásnál…

Bár nála különböző hatása volt az alkoholnak: volt, mikor nemcsak felpeckelte, hanem órákig bírta a fűrészelést. Sőt, előfordult, hogy ilyen állapotban egyszerűen nem bírt elélvezni. Volt, hogy egy csaj már könyörgött, hagyja már abba…

Máskor viszont előfordult, hogy a negyedik pohár bor után úgy elaludt, mint a macska. Azt figyelte meg, hogy – minden attól függ, éppen milyen idegállapotban van. Ha fáradt, kimerült volt, vagy éhgyomorra ivott, nagyon gyorsan kiütötte, – de ha jó hangulatban volt, sokáig bírta.

Szaktanulmányok azt írják, hogy egy-két pohár kifejezetten jót tesz (a pezsgő állítólag szárnyakat ad, – kár hogy Miki nem szerette), aztán a továbbiak csökkentik férfiaknál a tesztoszteront és a potenciát, nőknél az ösztrogén szintjét. (A nemi hormonok hasonló mértékű csökkenését figyelték meg napi két szál marihuannás cigi elszívása után is!)

Sőt, megállapí­tották, hogy a gyakori alkoholizálás a herék zsugoro­dásához vezethet, és csökkenti az életképes spermiumok számát, nőknél pedig a petesejtek fogamzó­képességét.

Szóval mindent mértékkel!

Sajnos minden jónak vége szakad egyszer. Amikor Miklós elvégezte az egyetemet, kikerült a koleszparadicsomból…