5. Fejezet. A szüzesség elvesztése

2010 március 27. | Szerző: kispapa51 |

Miklós elég későn vesztette el szüzességét. Pedig szerelmetes természete már akkor megmutatkozott, amikor kisiskolásként fülig beleesett osztályfőnökébe, a szépnevű Mariafalvi Mónikába. Miki a tanci néni szomszédságában lakott a Kiss János altábornagy utcában, és néha órákig ült a szemközti járdán, figyelve az első emeleti erkélyt, hátha megjelenik a szép tanító néni. De sajnos csak egyszer látta egy pillanatra az erkélyen, és szerelme örökre beteljesületlen maradt.

Miki dupla „Halak” lévén, – aszcendense is ebben a jegyben volt – érzelmes, romantikus, könnyen befolyásolható gyerek volt, akinek sértődős, érzékeny lelke mindig kitüntetett figyelemmel fordult a lányok lelke felé. Ha egy lány mesélt neki, mindig önzetlenül, nagy empatikus képességgel, együttérzően hallgatta meg problémáit.

A szomszéd lányokkal a közeli dombon papást-mamást játszottak, és össze­hasonlították kinek mije van a nadrágjában. Miki büszkén mutatta fütyijét, amikor rájött, hogy a lányoknak ugyanott nincs semmijük, csak egy kis hasadék…

Freud szerint a kislányokat nagyon mélyen érinti, amikor először felfedezik, hogy nekik nincs péniszük. Úgy érzik valami nagyon lényeges hiányzik a testükről, ezért irigykednek a férfiakra, s a hímtagot mihamarabb pótolni akarják: egy férfival, fiúgyermekkel. Később aztán ezt a pszihoanalitikusok megcáfolták: a péniszirigység tárgya nem annyira a szerv, mint inkább az a domináns pozíció, amelyet a férfiak a világban elfoglalnak.

A nők pedig rögtön visszavágtak: szerintük a férfiak szorongása, irigysége és frusztrációja a későbbiekben alakul ki, amikor rájönnek, hogy gyermeket csak a nő képes szülni, s az életet adó őserő kizárólag a nők privilégiuma.

Miki amúgy nagyon mulya kisgyerek volt, alig mert megszólalni lányok társaságában. Később aztán persze egyre jobban belejött az udvarlásba, míg felnőtt korára ezt kompenzálva, már szinte nőcsábász lett a tejfelesszájú mamlaszból.

Amikor felső tagozatban mindenki a bögyös, dögös Bödő Icába volt szerelmes, neki inkább a széparcú, szende Baló Gabi tetszett. Szerelmes leveleket dugdosott neki a pad alatt, s amikor a lány egyszer megpuszilta, ujjongva mesélte el legjobb barátjának, Hofi Józsinak.

A Wellner Zsuzsi meg Miklósba volt beleesve, amin nagyon csodálkozott. Mit lehet az ő szeplős, fehér képén és csontkollekcióján szeretni? Olyan sovány volt akkoriban, hogy szégyellte, kiállnak a csontjai. Tornaórákon félt levetkőzni, nehogy kicsúfolják. De szerencsére tagbaszakadt Józsi barátja mindig megvédte. Wellner Zsuzsi is szeplős volt, nem különösen szép lány, de nagyon kedves, és gyakran odajött hozzá a szünetben beszélgetni. Amikor egyszer nem volt rajta a kötelező iskolaköpeny, – tanítás után – akkor csodálkozott rá először mekkora melle van a Zsuzsinak.

De akkor már késő volt, mert addigra a lány már egy másik fiúra nézett igéző tekintettel.

Szikora Gabi volt az iskola legjobb nője: szép, göndör szőke haja, kacér nevetése, nagy mellei és bombázó alakja miatt minden srác oda volt érte. Amikor egy kötelező szovjet filmet, az Iván gyermekkorát nézték meg a közeli kis moziban, véletlenül a Szikora Gabi mellé került. Hú, itt a nagy lehetőség! Félénken rátette kezét a sötétben a lány combjára, akiről az a hír járta, hogy bárkivel, bármikor. És láss csodát, – az idősebb lány a sötétben váratlanul lesmárolta. Ettől azonnal teljesen beleszerelmesedett. De hamar kénytelen volt rájönni, hogy csak szórakozott vele a lány, mert a suliban már egy másik sráccal volt együtt, és mikor egy jelentőségteljes mosollyal köszönt neki, a ledér lány szinte meg sem akarta ismerni. Aztán nemsokára sajnos el kellett búcsúznia Szikora Gabitól és Wellner Zsuzsitól, mert elköltöztek Kelenvölgyből.

Miki kamasz korában egyre gyakrabban ébredt arra, hogy áll a cerka! Ingerelte, meg idegesítette is a dolog, – hiszen elvileg tudta mire jó még pisilésen kívül a műszer, mert bátyja elmagyarázta egyszer, – de sajnos nő nem volt ilyenkor a közelben. Akkor meg minek áll fel ilyenkor? Mit lehet most csinálni? Sokszor két combja közé dörzsölődött merev hímvesszője, – ami egyre jobb érzés volt, – és mind nagyobb lett. Ilyenkor a cerka tetején lévő bőr, a fityma is lecsúszott róla, és az alóla előbukkanó piros, fényes makkja még érzékenyebb volt. Egy idő múlva azonban a sok dörzsölés már szinte fájt, így általában abbahagyta.

Vizsgálatok szerint a férfi nemi hormon, – a tesztoszteron szintje a fiúk szervezetében 15-20 percenként változik. Estefelé csökken a hormon szintje, majd reggel a magasba szökik, – ez magyarázza a hajnali merevedést.

Egyik alkalommal azonban a dörzsölődésnek megdöbbentő hatása lett: egyre kéjesebb élményt érzett, míg egyszercsak azt hitte rosszul van, mert hímvesszője szinte magától rángatózni kezdett, és fehér, sűrű folyadék spriccelt ki belőle. Különös, soha nem tapasztalt gyönyört érzett. Erre nem számított. Nagyon furcsa, – a boldogság és kielégült­ség érzésének keveréke öntötte el. Sokáig törölgette a foltot a takaróból, míg megpróbálta feldolgozni a rendkívüli élményt. Majd hirtelen bűntudatot érzett: Lehet, hogy ezt nem szabadott volna csinálnia? De hiszen nem tudta, hogy ha sokáig dörzsöli, ez fog történni!

Ebben az időszakban adta kezébe pap nagybátyja Tóth Tihamér „Tiszta férfiúság” című könyvét, melyben a szerző azzal rémisztgeti az ifjúságot, hogy akkora bűn a maszturbáció, hogy gerincsorvadást lehet tőle kapni, nem beszélve a spermakészletek fogyásáról…

Mikinek komoly lelkiismeretfurdalást okozott a könyv, – mindaddig, míg más könyvekben azt olvasta, hogy az önkielégítés természetes jelenség, és minden fiatal átmegy ezen a korszakon.

Így aztán néha combjai közt addig dörzsölgette kínzóan merev cerkáját, – hogy azt a csodálatos érzést újra átélje, míg rá nem jött, hogy kezét is használhatja…

Woody Allen szerint „az önkielégítés szexuális kapcsolat valakivel, akivel nagyon szeretnénk.” A biológusok szerint a gyakori önkielégítés eredményeként a spermavezetékekben fiatalabb az ejakulátum, mely így sokkal több „gyilkos spermát” is tartalmaz. Az ondóban található „megtermékenyítő” spermák mellett a „gyilkos” spermiumok a konkurens, – például a szeretőtől származó – hímivarsejteket megölik! Tehát ha aznap vagy az előző nap nejünk félrekefélt, vagy netán gyanítjuk, hogy holnap fog, – friss spermánkkal kinyírhatjuk a szemét szerető spermiumait!

Miki a körtéri suliban a szép Kövi Jutkába esett bele. Juci viszont sajnos egy snájdig osztálytársával foglalkozott inkább, akinek olyan szép neve volt, hogy Kranzl Engelbert! – Na ettől egy kicsit el is ment a kedve a Jutkától, mert akinek egy ilyen nevű ürge tetszik…

Ekkor mutatkozott meg először Miki anyakomplexusa, – ugyanis Jutka a maga 180 centijével, és nyolcvan kilójával, tizennégy évesen anyányi méretű leány volt.

Később is mindig ilyen nehézbombázókba esett bele, majd próbálta analizálni magát: – vajon miért mindig az ilyen nagy debellákat kedveli? Aztán arra a következtetésre jutott, hogy biztos anyakomplexusa van, mert anyukája nagyon hiányzott neki nagyon gyerekkorában, aki születése után nemsokára visszament dolgozni, és háztartási alkalmazottat (bébiszittert) fogadott a gyerekek mellé. Bár a bejárónő, Irmus néni nagyon aranyos volt, jókat főzött, és nagyon szerette őt, – de hát anya csak egy van…

A mami nagydarab asszony volt, érdekes testalkattal. Valaki úgy fogalmazott, hogy Dóri nénit egy hercegnőből, és egy parasztasszonyból gyúrták össze. Mindig mosolygó ovális arcához, és vékony, szinte gracilis felsőtestéhez ugyanis egy robosztus alsórész tartozott, hatalmas fenékkel, stabil oszlopokkal. Festőművész apjának is ez a masszív alkat tetszhetett meg, Dóri néni pedig mindig szívesen modellt állt férjének, így gyakran megörökítette festményein.

Kövi Jutkával 30 évvel később ismét találkozott, – amikor fordult a kocka. Juci – aki akkor már elvált, és egyedül volt, – kinyilvánította, hogy szívesen meghívná magához. De akkor Miki egy fiatal bombázót dugdosott éppen, így elmaradt a megkésett légyott. Ismét bebizonyosodott számára, hogy ami egyszer, éppen akkor jó volt, jó lett volna, később már soha nem ugyanaz.

A gimiben kis gömbölyű, töltött galamb osztálytársa, Szarvas Vera tetszett neki nagyon. Sokat kerülgette a kiscsajt, – de csak húsz évvel később derült ki, hogy kölcsönös volt a szimpátia. Sajnos ezt akkor a mamlasz fiú nem vette észre. A 20 éves osztálytalálkozón derült ki, hogy Miki is tetszett neki. Éppen arról mesélt, hogy amikor a lány egyszer felment hozzájuk, mennyire megkívánta, – de nem merte elkezdeni – mire Vera szókimondóan reagált:

–          Miért nem dugtál meg, Te hülye? Én is benne lettem volna!

Már késő. Több szempontból is. A leányzó időközben igencsak meghízott, már egyáltalán nem tetszett neki, no meg, – apró momentum, – Miki nős volt.

Apró flörtök mellett, akkoriban komolyabb kapcsolatba egyik lánnyal sem került. Szüzességét végül 18 évesen olyan körülmények között vesztette el, amire egyáltalán nem számított. Imre barátjának volt egy Kálmán nevű haverja, aki rendszeresen házibulikat tartott. Egyszer meghívták mindkettőjüket. Mikit már csak azért, mert volt neki egy Beatles lemeze, amelyre nagy szükség volt a bulin. Ha csak a lemezt küldi, avval is megelégedtek volna. De Miki mondta, hogy nem hagyja magára a bakelitot.

Már javában dühöngött a buli, folyt a pia, a Beatles, meg a Rolling. Miki is ivott nem keveset, amikor haverok gyűrűjében Kálmán kiselőadást tartott, milyen nagy önbizalmat ad, amikor megkefél egy nőt. Végül lazán megkérdezte Mikitől hány nője volt eddig. Szegény hülye ahelyett, hogy mondott volna egy házszámot, őszintén bevallotta, hogy ő még nem. Na ezen rögtön kapott a Kálmán:

–       Ne hülyéskedj, ez nem létezik. Itt állsz tizennyolc évesen szűzen? Ezen azonnal változtatni kell. Na majd én segítek.

Nem tudta, mire gondol, de mondta, hogy ő konvencionálisan a lányokat…

Szerencsére Kálmán nem égette le nagyon. Kisvártatva odalépett hozzá, és sejtelmesen a fülébe súgta:

–          Menj be abba a szobába! – mutatott egy ajtóra.

Miklós nem tudta mi következik, bár sejtett valamit. Szerencsére volt már benne egy kis nyomás, barátai egy bizonyos mennyiségű unicumot töltöttek bele, így elég bátran lépett a szobába. Nem kellett volna annyira izgulnia, mert a szobában csak egy egyszerű, barnahajú lány ült az ágyon. Miklóst a jelenség nem izgatta fel túlságosan, – nem volt se nagy melle, se nagy feneke. Egy teljesen átlagos leányzó állt fel amikor belépett. Nem sok időt töltöttek a bemutatkozással, mert a tapasztalt leányzó rögtön hozzásimult, és gyakorlottan vetkőztetni kezdte. Pár perc múlva alig volt rajtuk textil…

Miklós, aki elég nehezen ismerkedett – az italtól már nem emlékezett hogyan – de rövid idő múlva hagyományos pózban, meztelenül feküdt a lánnyal az ágyon. Nagyon felizgatta, hogy érezte a kiscsaj meztelen testét, dolgoztak a hormonok és – ő is meg lepődött – szinte magától becsusszant a farka a helyére. Farizmai is szinte automatikusan mozogtak. Hiába, ilyen az, amikor felszökik a tesztoszteron, előjön a férfiből az állat, és meghágja a felkínálkozó nőstényt.

Néhány perc múlva lihegve, kielégülten, megkönnyebbülve, boldogan feküdt a csaj mellett az ágyon. A lány, akinek a nevét sem tudta, megszólalt:

–          Azt mondták el kell vennem a szűzességedet. De nehogy azt mondd, hogy még nem voltál senkivel. Csak egy potyadugást akartál igaz?

Hiába bizonygatta, hogy húsz perccel ezelőtt még ártatlan volt, a lány nem hitt neki. Ettől valóban önbizalma támadt. Annyira megtetszett neki ami az előbb történt, hogy máris folytatta volna. A csaj viszont már öltözött, s miközben indult kifelé a szobából, még gyorsan megkérdezte a nevét. Nos, az első nő az életében: Rita!

Miklóst később kérdezték haverjai hogy tudta megdugni a csajt, ha még sosem csinálta, – de ez hülye kérdés volt. Egyrészt bátyja már viszonylag korán felvilágosította, hogy lesz a gyerek, másrészt ugyancsak kissráckorában véletlenül meglestek egy légyottot. Az elhagyatott homokbánya fölött, a dombtetőn kuksoltak éppen testvéreivel, amikor feltűnt egy középkorú párocska, akik egy kicsit csókolóztak, majd a férfi hirtelen a nőre ugrott, – alsóneműk le, – majd a hapsi segge mozogni kezdett. A menet elég rövid ideig tartott – lehet, hogy tartottak a meglepetésektől – mert a férfi öt perc múlva már fel is kelt a nőről és indultak tovább. Na, ebből a személyes tapasztalatból tudta Miki, hogy mozogni is kell, nemcsak bedugni…

Hát, nem egészen így képzelte az elsőt. A szex akkor jó, ha egy nagy szerelem beteljesülése! – magyarázta neki annak idején édesanyja. Hát, ez minden volt, csak nem szerelem. De azért nagyon jó volt, és amilyen hülye, szerelmetes típus, – kezdett beleesni a lányba, olyan kedves volt hozzá.

Kicsit félve nyitotta résnyire az ajtót, – arra számított, mindenki röhögve várja odakint, de szerencsére a társaság már úgy be volt nyomva, hogy nem nagyon foglalkoztak vele. Kálmán meg Imi jött oda:

–          Na, milyen volt?

Mosolyogva, felemelt hüvelykujjával válaszolt. Barátai megveregették a vállát, Kálmán átölelte. – Rendes srác. Örök hálával tartozik neki.

Elindult megkeresni a lányt, de nem találta sehol. Sőt, soha az életben nem találkozott vele többet. Pedig néhányszor még elment Kálmánék bulijára. Próbálta telefonon is elérni, de sikertelenül.

Sokat gondolkozott később az eseten, – biztos haverjai valami profi kurvával hozták össze, de annyira bizonygatták, hogy csak egy ismerős lány volt, aki egyszerűen szeretett dugni, hogy végül elhitte. Végül levonta a konzekvenciát: a szex nem is olyan nehéz, sőt…

Ha valaki azt gondolná, hogy ezek után már ment a dugás, mint a karikacsapás, nagyon téved. Miklós szentimentális, romantikus természetéből adódóan, ezek után jött a szerelem. Dugás nélkül…

A Bartók Béla úti Kisborostyán étterembe járt menzára, ahol pár forintért egész jó menüt szolgáltak fel. A vendéglő hátsó részében egyszercsak felfigyelt egy aranyos, szolid, sötétbarna hajú, telt lányra, a szokásos kedvenc homokóra alkattal: széles csípő, nagy, kerek fenék, vékony derék, nagy mellek…

Lehet, hogy ezzel az ízlésével századokkal előbb kellett volna születnie? Amikor a nők abroncsszoknyával hangsúlyozták ki tomporukat, és fűzőt viseltek a karcsú derék kihangsúlyozására. Sőt, még arra is képesek voltak, – hogy kidudorodó keblük és vékony csípőjük közti különbséget, s ezzel nőiességüket kihangsúlyozzák, és a plasztikai sebészet előfutáraként, legalsó, lengőbordájukat kivetessék.

Tetszett neki ez a gömbölyű, szende lány, de látta, hogy nagyon zárkózott, senkivel nem áll szóba, és mindig magányosan ebédel. Egyik alkalommal összeszedte minden bátorságát, és leült az asztalához, majd tőle nem szokott módon csevegni kezdett. Amint a lány végzett az étkezéssel, azonnal felállt, elköszönt és távozott. Miklós másnap ugyanabban az időben érkezett, és meglepődve tapasztalta, hogy a zárkózott lány mosolyogva, ismerősként üdvözölte. Most már együtt indultak el ebéd után, és hazakísérte.

Hosszú hetekig udvarolt neki, kiderült: Zitának hívják, egy irodában dolgozik, szülei nemrég váltak el, – ami nagyon megviselte, mert apja nagyon agresszív volt, és nemcsak édesanyját, hanem őt is megütötte, mostanra sikerült rendezni a viszonyokat, mikor apja végre hajlandó volt elköltözni.

Zitával lassan egyre jobban megszerették egymást, – de a csókon és ölelésen túl tovább nem jutottak. A lány borzasztóan félénk és gátlásos volt, mert amint egy kicsit jobban belemelegedtek volna, – mintha eszébe jutott volna valami, mindig hirtelen abbahagyta. Később amikor visszagondolt ezekre a meghittnek indult, aztán mindig kudarcba fulladt közeledésekre, – azt gondolta hogy ilyenkor valószínűleg durva apja juthatott eszébe. Lehet, hogy nem tudott elvonatkoztatni attól, hogy bármilyen gyengéd, – de Miklós is csak egy férfi, mint az apja. Úgy érezte nagyon hosszú időre volna szükség, hogy Zita felengedjen.

Miklóst közben behívták katonának. Amikor elbúcsúztak egymástól, – tudta, hogy hosszú ideig nem találkozhatnak. Úgy érezte, az állandó elutasítás neki szól, – ezért mikor elváltak egymástól, valami olyasmit mondott, hogy nem akarja egy évre lekötni, ha közben ismerkedni akar.

Két hét múlva a laktanyában egy levelet kapott: Zita öngyilkos lett, és meghalt. A húsz éves lány, aki soha nem szokott inni, felhajtott két deci pálinkát, kinyitotta a gázsütőt és lefeküdt a konyhakőre…

Miklós hosszú ideig emésztette magát, – mennyiben felelős ő a történtekért. De a lány családja is úgy látta, Zita nem tudta feldolgozni szülei válásával kapcsolatos eseményeket, és súlyos komplexusok alakultak ki nála. Szeretetteljes kapcsolatuk feledtette vele az addigi eseményeket, de túl rövid ideig tartott. Lehet, ha nem hívják be katonának, jobban összemelegedtek volna, Zitában oldódtak volna a gátlások, s a tragédia nem következik be…